• Gondolatok
• Továbbra is várjuk a CMC minősítésre jelentkezőket!
• Ismét egy Klubnapon túl ...
• Constantinus-díj: A Clarity Consulting munkája lett a világ legjobbja!
• Elnöki évbúcsúztató és a közelgő új év köszöntése

Karácsonyi pszichológia, avagy hogy születik a Megváltó napjainkban

Közhely: karácsonykor az emberek nem olvasni akarnak a karácsonyról, hanem megélni. Mégis munkánkból adódóan mi tanácsadók szeretünk utánajárni dolgoknak, elemezni, megforgatni magunkban.

Most én is ezt tettem – a karácsonyról!

A “karácsonypszichológiai” kutatási irány a karácsonyt úgy tekinti, mint egyfajta személyiségpróbát (Christmas challenge), amelyben felerősödve, olykor torzítva tükröződik vissza a személyiség. Mondhatni: a karácsony a lélek tükre.

Kezdjük talán a legismertebb karácsony ideával, a tradicionális modellel. Ez az, ami a "nagy könyvben" meg van írva, ez az, ami mindenki álma vagy rémálma. Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető dolgos házaspár, sziporkázó hatalmas fa, dió, alma, hóesés, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű, és az "O Tannenbaum". Opcionálisan bájos cica/kutya benéz az ablakon (lásd megannyi reklámfilm, illetve az elváltak rémálma a karácsonyi amerikai családi film!).

A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötögetik a zoknikat és sálakat sütik a beiglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spirituális és a mártír személyiségűek imádják. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (kiegészítő kellék: esti mise, jászol, szent ájulat), a mártír pedig végre jól feláldozhatja magát (járulékos program: fegyelmezett idegösszeomlás). A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinórnélküli elektromos Jézuska csengettyűt, esetleg elhullajtott angyalszárny tollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített sms-e, a Jézuska ajándékon felejtett árcédula, és a sokadik zokni vagy nyakkendő.

A tradicionálisnak talán a racionális karácsony a legjobb ellentétpárja. A racionális modell vagy szétesett, érték nélküli családokra, vagy némi autisztikus vonással is megáldott műszakiakra (mérnök, informatikus) jellemző, akik szerint a gyerekeket nem becsapni kell, hanem felvilágosítani. A racionálisok szerint a karácsony hülyeség. A fa alatt, különös kegyetlenséggel, minden alkalommal elmondják, hogy Jézus nem 25-én született, s kéjesen ízlelgetik, hogy talán nincs is. A karácsony antropológiai kutatások szerint pogány téli napforduló ünnepek "megkeresztelése". A keresztények csak átnevezték a skandináv villámok istenét, Thort. És különben is - így a racionális- a karácsony a Cristes masse kifejezésből jön, ami őseredetileg a keresztények gyászszertartását jelentette. De ha Jézuska mégis létezne, akkor fénysebességgel kellene közlekedjen, és pár óra alatt kb. 300 millió kilogramm ajándékot kellene kihordania. Vagyis utolsó tőrdöfés következik- 1 kilóval kevesebbet, mert ezt az ajándékot én meg anyátok vettük. A racionális karácsony tehát szükséglet-kielégítési alkalom. A karácsonyfa fölösleges, mert az csak az erdők irtása, a karácsonyhangulat nyálas édelgés, az ajándékozás pénzkidobás. Ezért mindenki ilyenkor kapja meg az évi pizsamaadagját, az asszony a szükséges lábasokat, a gyerekek a cipőt vagy a kabátot. Mellette számla, hogy be lehessen cserélni. Csomagolás reciklált papírba. Este "Jézus születése V". helyett az RTL-en a Reszkessetek betörők aktuális részét kell megnézni, mert az anya azt szereti.

A hedonista karácsonyeszme lényege az élvezetek halmozása. Minden ünnep és gyász csak újabb ürügy a falstaffi embernek, hogy pukkadásig egye és igya magát. A hedonizmus alapjában véve az önző emberek filozófiája, a család és a társaság csak a dőzsölés kulisszája. (L)együnk együtt. A karácsony gondolatára a hedonistának ételek, receptek, világ végéről felhajtott ínyencségek keringenek a fejében. Ajándékozás? Formalitás, essünk túl rajta. A mintapéldány elhízott, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved, a lakomákért epegörccsel fizet, de természetesen igaz magyart ilyen csekélységek nem rettentenek vissza a bőség asztalától. A hedonista idea az örömelvűeké, de kedvelik az anyagelvűek ("az a tied, amit megeszel"), és persze a mártírok, mert kezdődhet a sütés-főzés.

A birtokló karácsonyi eszme a modern tömegemberé, akinek nincs múltja, nincsenek tradíciói, és a tudattalanja nem más, mint tévéreklámok komplexusokba szerveződött hálózata. Nála a szeretet mércéje, hogy mennyit ad és mennyit kap. Ezért a karácsony nála egyfajta üzleti terv, ki mennyit ér, kire mennyit kell költeni, és mekkora ajándékkal lehet überelni a másikat. Fejében nem ajándékötletek, hanem pénzügyi keretek zsonganak, ajándékai túlzóak, fölöslegesek, haszontalanok. De menők. Birtokló családokban nem szeretik, hanem "megveszik" egymást. Ezt a modellt imádják a nárcisztikusk, mert a dicsekvést és az erőfitogtatást önzetlen bőkezűségnek lehet álcázni. Szeretik az infantilisek is, mert a "sok" és a "nagy" mágikus hatással van rájuk. Mártírok ugyancsak fürdenek a birtokló karácsonyeszmében, mert szeretnek végzetesen eladósodni, ettől érzik úgy, hogy őket most már muszáj szeretni.

A hevenyészett karácsonyi típus talán a legrosszabb, mert az igyekezet látszata sincs meg nála. Ő a totálisan érdektelen. Hányaveti, nemtörődöm, szeretettelen emberekre jellemző, akiknek a család nyűg, az otthon melege túl fülledt, a gyerekek zsivaja idegtépő. Az ilyen embereknek gyakran a munka, a Párt szolgálata, vagy éppen a sörözőbeli haverok a mindennél fontosabbak, ezért aztán ők azok, akik 24-én kapnak észbe, hogy "valamit" kéne venni, és záróra előtt ők andalognak be az utolsó megnyomorított játékokért, a senkinek nem kellő ocsmány színű pulóverekért, a szépséghibás háztartási gépekért. A szaloncukrot aztán este a dobozból eszik meg, az ünnepi vacsorát a pizzafutár hozza, s valaki mindig kifelejtődik az ajándékozásból.

Végül létezik az eklektikus karácsony. Ezt elsősorban az érett személyiségek szeretik. Nem az ember szolgálja a karácsonyeszmét, hanem a karácsony jó alkalom a szeretet kifejezésére. Vannak tradíciók, de nem túlhajtottan, van készített ajándék, ha van hozzá kedv és készség, vesznek ajándékokat is, olyat, amire a másik tényleg vágyott, és esznek finomakat is, de nem kötnek ki az intenzív osztályon. A család nem egy eszmét akar demonstrálni, hanem örülni az együttlétnek. Mindenki az lehet, ami, és őt ezért szeretik.

Persze a típusok sosem jelentkeznek tisztán. A karácsonyeszme egy mém, vagyis egy vírusként terjedő, mutálódó idea. Személyiségfüggő, ki melyikre fogékony, de egyszerre több mutáns karácsony-mémtől is megfertőződhet valaki.

De nézhetjük, elemezhetjük a karácsonyt vagy annak eszmevilágát közgazdasági, statisztikai, marketing, pszichológia, vagy szociológia oldalról is, az igazi válasz a karácsonyi eszmére a következő versben található:

Örülnénk, ha személyes ajánlásával továbbítja felhívásunkat azon tanácsadó kollégák számára, akikről úgy gondolja, hogy szakmailag felkészültek, tapasztaltak és e címmel szívesen jeleznék tevékenységük szakmai színvonalát és etikai elkötelezettségüket!

Tájékoztatásul a folyamat ütemezése:

A minősítés előfeltételei, a folyamat leírása, egyéb információk a honlapunkon olvashatók. További tájékoztatást ad a titkárság az office@vtmsz.hu e-mail címen.

2015-ben voltak nagyon jó közös programjaink, az elvonulás, közös gondolkodás, a klubnapok – de lehetett volna több is, remélem 2016 még jobb lesz.

Megvalósítottuk néhány ígéretünket, sikeres a tanácsadói díjak felmérése, ami már „trendeket” is mutat, megszületett az értékleltár, elindult az üzleti együttműködés tagozata is – de minderről még túl kevesen tudnak, még nem történt áttörés, de 2016 még sikeresebb lesz.

A szakmánk még mindig küzd a gazdasági válság utóhatásaival, de azért már voltak sikerek, jó projektek, díjak, elismerések, 2016 még jobb lesz. 2016 talán nyugodtabb év lesz, amikor koncentrálhatunk a szakma fontos kérdéseire.

A VTMSZ még mindig egy viszonylag szűk kör ügye, ugyanaz a 15-20 ember tolja a szekeret, de idén azért megjelent néhány új arc.néhány fiatal, és már a stratégia megfogalmazásakor is komoly hangsúlyt kapott, hogy meg kell találnunk az utat az újabb nemzedékekhez. Remélem 2016-ban még többen leszünk, és bár én például már nem leszek fiatalabb, a körülöttem dolgozó fiatal kollégák, kolléganők majd engem is, minket is, az egész szervezetet megújítják majd.

Köszönöm mindenkinek az eddigi munkát, minden megosztott gondolatot, építő kritikát!

Békés és szeretetteli Karácsonyt és nagyon boldog 2016-os évet kívánok!

Baukovácz Krisztina